Fanny, a kopogó kísértet esete

A Cock Lane néhány titkáról már írtam, de a félhomályos utca legrejtélyesebb történetéről még nem. Habár a történtek óta két és fél évszázad telt el, még ma is sokakat foglakoztat az ügy, újabb és újabb elméletek születnek. Az esetnek már kisebb könyvtárnyi irodalma van, legutóbb 2006-ban Paul Chambers írt róla könyvet Cock Lane Ghost: Murder, Sex and Haunting in Dr. Johnson's London címmel. Dr. Samuel Johnson neve nem véletlenül szerepel a címben: a híres kritikus, szótáríró, lapszerkesztő, aki feltétel nélkül hitt a természetfölötti lényekben, maga is bekapcsolódott az eset felderítésébe.
A mai Cock Lane 20 helyén állt az a ház, amelyben Richard Parsons, a közeli Saint Sepulchre templom jegyzője élt feleségével és két lányával. Parsons igen gyakran öntött fel a garatra, és emiatt állandóan anyagi gondjai voltak, de egyébként jámbor emberként ismerték. Idősebbik lánya, Elizabeth lesz majd az események egyik főszereplője.

Északon, Norwichban élt William Kent uzsorás, aki 1756-ban feleségül vette Elizabeth Lynes-t. A pár valóban szerette egymást, s ennek jeleként úgy tűnt, Kent is tisztességesebb üzletekbe kezd inkább: egy fogadót vett, majd egy postát. Elizabeth hamarosan terhes lett, s amikor közeledett a szülés ideje, húga, Frances, vagyis Fanny, hozzájuk költözött, hogy segítsen nővérének. Az alig várt, örömteli esemény azonban tragikusan végződött. Elizabeth a szülés közben meghalt, s az újszülött kisfiú is csak néhány órát élt. Fanny ott maradt Kent házában, s vezette a háztartást, s egyre közelebb került Kenthez. Egymásba szerettek, de a kánonjog szerint nem köthettek házasságot, mivel a gyerek élve született. 1759 nyarán Kent Londonba költözött, remélve, hogy a kemény munka majd enyhíti fájdalmát.
Fanny visszaköltözött szüleihez, de egyre boldogtalanabbnak érezte magát, s számos szerelmes levelet írt Kentnek. Végül ő is Londonba utazott. A pár férj és feleségként élt együtt titkolva a valóságot, s még végrendelkeztek is egymás javára. Fanny családja helytelenítette a kapcsolatukat, s felfedték az igazságot a háziúrnak. A párnak költöznie kellett. Ekkor találkoztak Richard Parsons-szal, aki épp azon gondolkodott, hogy kiadja egyik szobáját a háromból, hogy enyhítsen anyagi gondjain.
Kent és Fannyi októberben a Cock Lane-re költöztek, amíg a saját házuk elkészül. Parsons boldog volt, mert a bérlője nem csak előre kifizette a bérleti díjat, de még 12 guinea kölcsönt is adott neki potom száz százalékos kamatra. A két férfi hamarosan úgy összebarátkozott, hogy Kent még a titkát is megosztotta főbérlőjével.
A furcsa események akkor kezdődtek, amikor Kent üzleti ügyben úton volt, s Fanny szolgálója, Esther Carlisle, akit vörös haja miatt Carrots-nak neveztek, is távol volt. Fanny félt egyedül, s megkérte Parsons idősebb lányát, Elizabethet, aki akkor 10 éves lehetett, hogy aludjon az ő szobájában. Több éjszaka is kopogó hang ébresztette fel őket, ami a lambériából jött. Elizabeth megkérdezte anyját a zajról, s az azt mondta, hogy bizonyára a késő éjszakáig dolgozó szomszédos cipésztől szűrődött át. Vasárnap azonban a cipész nem dolgozott, s a kopogó hangot immár Parsons és a felesége is hallották.
A kopogás Kent visszatérte után is folytatódott, de nem csak a ház nyugalma tűnt el, hanem a jó viszony is Parsons és a bérlője között, mivel a főbérlő elmaradt a adóssága törlesztésével. Kent bírósághoz fordult. A részeges Parsons ekkor igen csúnyán cselekedett: fűnek-fának elmondta Kent titkát.
A fiatal pár januárban elköltözött az új házukba, a Clerkenwellben lévő Bartlett Courtba. Fanny ekkor már hat hónapos terhes volt, és súlyosan megbetegedett. Kent orvost fogadott, aki a bárányhimlőt egy igen virulens formáját diagnosztizálta. Parsons úgy érezte, hogy ez a betegség büntetés bűneikért, s a kopogás halott felesége szellemének műve volt.
A Cock Lane-en folytatódott a különös kopogás, kaparászás, sőt, egy ízben Parson és ivócimborája még a szellemet is látták.
Fanny eközben haldoklott. Életének utolsó ötven órájában ott volt szobájában felváltva az orvos és Stephen Aldrich lelkész. A beteg ebben az időszakban már csak a patikus által készített gyógyszert itta meg. 1760. február 2-án este Fanny meghalt. A St. John's templom kriptájában temették el egy felirat nélküli koporsóban.
Kent ismét a munkába menekült, hogy gyászát enyhítse, de közben Fanny testvérei beperelték a végrendelet miatt, amely alapján a testvérek csak egy kisebb összeget kaptak, a vagyon nagyobb része, mintegy 100 font, Kenté lett. Kent vagyona egyébként ennek sokszorosa volt. A per elhúzódott, de végül Kent nyert, aki a következő évben megházasodott, és brókerként kezdett dolgozni.
1762 januárjában aztán a London Ledger tudósításában beszámolt arról, hogy az egyik Cock Lane-i házban egy kísértet zavarja a lakók nyugalmát. Hamarosan a többi lap is felkapta a hírt, s szeánszokról számoltak be, amelyeken a szellem kopogásokkal (egy kopogás - igen, két kopogás - nem) azt közölte, hogy arzénnel megmérgezték. Értesülve az eseményekről, Kent is részt vett egy szellemidézésen. A szellem közölte, hogy ő Fanny, s Kentet megvádolta azzal, hogy megmérgezte. A végén Kent felkiáltott:
- Te egy hazug szellem vagy, te nem vagy az én Fannym kísértete. Ő sosem mondott volna ilyesmit.
Az eset lázba hozta egész Londont. A vizsgálatba bekapcsolódott a yorki herceg, Horace Walpole, Samuel Johnson, Lord Hertford, orvosok és lelkészek. Különféle teszteket rendeztek, s úgy találták, a szellem csak akkor jelenik meg, ha Parsons lánya, Elizabeth jelen van. Figyelni kezdték a kislányt, s egyszer észrevették, hogy egy kis fadarabot rejt el: ezt használta a zajkeltéshez.

A Parsons házaspárt és a nekik segédkező John Moore lelkészt perbe fogták. Azzal vádolták őket, hogy Kentet bitófára akarták juttatni, hogy Parsons megszabaduljon adósságától. A júliusban tartott 12 órás tárgyaláson bűnösnek találták őket. A lelkészt súlyos bírság megfizetésére ítélték, Parsons két év börtönt kapott, felesége egyet. A kislányukat nem fogták perbe..
Amikor Parsons kiszabadult, folyton ártatlanságát hangoztatta.
Körülbelül 70 évvel később J.W. Archer látogatott el a St. John's templom kriptájába, hogy illusztrációkat készítsen egy könyvhöz. Egy felirat nélküli koporsót mutattak neki, mondván, hogy az a Cock Lane-i kísérteté, Fannyé. Archer kíváncsiságból felnyittatta a koporsót. A koporsóban egy szép arcú fiatal nő feküdt, az orra kékesen elszíneződött, nem látszott nyoma a bomlásnak. Amennyire meg tudta állapítani, nyoma sem volt bárányhimlőnek. A kiválóan konzerválódott bőr, s különösen az orr elszíneződése azonban egy mai helyszínelőt minden bizonnyal arra késztetne, hogy elvégezzen egy vizsgálatot arzénmérgezésre...