Már írtam az angolokról, és arról, hogy az első benyomásaim alapján nagyon kedvező kép alakult ki bennem róluk. Később a véleményem többször változott. Olyan sokszor hallottam már rég itt élő magyaroktól és más nemzetiségűektől, hogy az angolok lusták, barátságtalanok, önteltek, hogy én is kezdtem így tekinteni rájuk. A saját tapasztalataim azonban továbbra sem voltak negatívak, így aztán a véleményem ismét változott, ahogy egyre többet volt alkalmam megismerni, és most ugyanúgy gondolok rájuk, mint először: az angolok barátságosak, segítőkészek és még közvetlenek is tudnak lenni. Ma már azért mindig hozzáteszem: a maguk módján.
Vannak ismeretek Magyarországról, a magyarokról. A sport egy nagyon jó közös téma.
Egyszer egy idős, 80 év körüli angol úr, megtudván, hogy magyar vagyok, az Aranycsapatról és a 6-3-ról kezdett beszélni. Puskás, Hidegkuti, Budai és Czibor nevét még fel is tudta sorolni, Grosicsé nem jutott eszébe, de emlékezett a Fekete Párduc becenevére. Igaz, Albertet is idesorolta tévesen, de már az is szép volt, hogy ismerte a nevét. Vajon hány magyar tudná felsorolni a Magyarországot a berni VB-n 3:2-re legyőző német csapat négy játékosának a nevét? Én biztosan nem.
Tony mérnök, a testvére Budapesten dolgozik, de már ő is járt Magyarországon, igaz évekkel ezelőtt, és látott egy Fradi-meccset. "Azt hallottam, hogy a Ferencváros egy náci csapat" - mondta. Természetesen cáfoltam. Másnap Tony egy FTC-mezben jött dolgozni széles vigyorral. Meg is tanítottam a "Hajrá Fradi!"-ra, bár én a Lokinak szurkolok.
Az angolok állítólagos lustaságáról is eszembe jut egy történet. Jorge-zsal, egy portugál sráccal üldögéltünk egy padon a Regent's Canal-nál. Egy angol nő megkérdezte, hogy leülhet-e mellénk. Leült, megsodorta a cigarettáját, rágyújtott, aztán beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy fazekasságot tanít felnőtteknek. Szóba kerültek a hajléktalanok. "Sokan azt mondják, hogy az angolok lusták, de ez nem így van" - mondta a nő. "Keményen dolgoznak, hogy talpon maradjanak, de ez nem mindig sikerül. Egy barátom egy hónap alatt veszítette el mindenét: a munkáját, a házát, a családját. Most hajléktalan."
Lehet beszélgetni az angolokkal, igaz, nem minden témáról. A politikáról például nem szívesen beszélnek (ez nekem nagyon szimpatikus), nincs kocsmai politizálás. Ha politikai nézeteikről kérdezed őket, általánosságban válaszolnak, és nem azért, mintha titkolóznának. Egyszerűen nem akarnak egy esetleges vitát, konfrontálódást. Mindenkinek joga van a saját nézeteihez, nincs értelme politikai vitának, aminek esetleg sértődés lenne a vége.
George Mikes (Mikes György) úgy 70 éve írta "How to be an Alien" című könyvét az angolokról, amiben finom humorral veszi számba az angolok és a kontinentális népek közötti különbségeket. Persze az utóbbiak is kapnak pár fricskát. Azóta bizonyára sok minden megváltozott, de most is találni nagyon ismerős dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése